Van nyerő stratégia! - Hangulatjelentés kutatás(2012)

A felsőoktatásban tanuló diákok jelentős aránya csúszik - nem teljesíti időben tanulmányi kötelezettségeit. A következmények súlyosak lehetnek: nem-kalkulált tandíj, lemorzsolódás.

A kutatás megpróbált az idősebb évfolyamok tapasztalataiból következtetéseket levonni: vannak-e „nyerő” viselkedési stratégiák, amelyekkel eredményesebbé tehető a tanulás? A személyiségnek, a középiskolai előéletnek és az egyetemi életformával kapcsolatban kialakításra kerülő új szokásoknak a tanulmányi eredményre gyakorolt hatását kívántuk feltárni.

A kutatás eredményét megnézheted videókon,
vagy kattints a szürke mezőben feltett kérdésekre és - feltárul a válasz!

reszvetel


Videók

  • Diploma lépésről lépésre - Van nyerő stratégia!
    (összefoglaló)
  • Mi jellemzi a sikeres hallgatót?
  • Mit hozol a középiskolából?
  • Új szokás - óralátogatás
  • Új szokás - felkészülési stílus
  • Új szokás - tanulás és szabadidő

BF Flow

Az egyetemi tanulmányi eredményekre a szokásos 0,5-es lépésközzel kérdeztünk rá ( pl. 2,01-2,5). Ennek egész értéke kínálja a gyenge ( 3,00 alatt -15%) / közepes (3,01- 4,00 - 45%) / jó (4 felett - 40%) csoportbontást.

Jobb tanulmányi eredmény - magasabb lelkiismeretesség, nyitottság és flow

Szignifikáns különbség mutatkozott a csoportok között (statisztikai módszerekkel eltérő kategóriának minősülnek)
- két BigFive személyiség-vonásban:
  • lelkiismeretességben és
  • nyitottságban
- és a tanulás során megélt érzelmek tekintetében.
Minél jobb tanulmányi eredményű a csoport, annál magasabb áramlat-élmény és kisebb mértékű szorongás jellemzi a tanulást.

Tudásszintek


A hozott tudás jellemzésére a középiskolai osztályzat szolgál (mindig 5, 4-5-ös,...), kiegészítve az 5-ös szinetet meghaladó kimagaslókkal (versenyek).

A hozott tudás hatása behatárolt

  • bármely kezdeti tudásszint esetén a diákok harmada (28-36%) ugyanabban az átlag-intervallumban (3,51 - 4,0) végez
  • a hozott tudás nem óv meg a gyenge - 2,5 alatti eredményektől
  • 4,01 feletti tanulmányi eredménynél számít a kezdeti tudás
    (jeles már a 4-5 ösöknek is nehezen elérhető)
  • a mindig 5-ösök "lekörözhetik" a kiválókat


elvartatlag


A 3,51 - 4,0 átlag-intervallum túlsúlya miatt bevezetjük az elvárt átlag fogalmat: a középiskolai osztályzathoz képest eggyel alacsonyabb átlag-intervallumot. Tekintsük egy mindig 5-ös diákot! A magasabb szintű egyetemi követelmények miatt érthető, ha nem lesz jeles, „lecsúszik”. De az már elvárható, hogy maradjon 4,0 felett!
A tanulmányi előmenetelt az elvárható átlaghoz képest is vizsgáljuk.

Eltérés az elvárttól

A többség nem tanult a középiskolai eredményéhez. 33% törekedett plussz ismeret szerzésére (pl.szakkör), 20% számára elég volt, ha az órán figyelt.
Kisebbségben vannak a tanuláshoz szokott hallgatók – jelentsen ez akár minimális, más tantárgyhoz hasonló mértékű, vagy több tanulást.

Tanulási szokás szerepe jelentős

  • legrosszabb kilátásaik az órán figyelő nem-tanulóknak van: 60%-os esély a romlásra, főképp az erős romlásra, csak negyedük hozza az elvárható eredményt.
  • a tanuláshoz „szokott” csoportok inkább teljesítik az elvárható eredményt
  • legjobb esélyű a tananyagot minimális tanulással elsajátító csoport: 50% eséllyel hozza az elvárható átlagot, 20%-ban mozdul el ettől le- ill felfelé, az erős romlás valószínűsége 10% alatti

Óralátogatás


Legtöbben(41%) válogatnak az előadásokban, csak a számukra érdekesre, hasznosra járnak. 22%-os arány jellemzi a mindenhova eljárókat, ill. azokat is, akik szándékaik szerint eljárnának mindenhova, de beaadandó kötelezettségeik miatt néha kihagynak előadásokat. 6-7% csak kötelezőre jár, és 2% vállalta, „lóg, ahol csak tud”.

A kutatás egyik legfontosabb eredményét láthatjuk!
A mindenhova eljárás messze a legkedvezőbb :
- 60%-ban hozza az elvárt átlagot - többieknél ez 40% alatti, és
- a legkellemesebb tanulási élménnyel jár ( magas flow, alacsony szorongás, unalom)

Legmagasabb a lelkiismeretessége a mindenhová eljárónak, őt követik azonos szinten a válogató és beadandó miatt kihagyó, majd a csak kötelezőre járók csoportja.

felkeszules
Tervezés = jó eredmény + biztonság

Kisebbségben vannak a tervezéssel, vagy folyamatos tanulással készülő hallgatók. A többség (60%) kampányol. Késve, akkor nagy erőbedobással próbál eleget tenni feladatainak. E viselkedésnek három típusát különítjük el: sikeres, néha nem és a rossz becslés miatt néha feladókat.

  • A tervező és a sikeres kampányoló felkészüléssel hasonló tanulmányi eredmény érhető el - akár az átlagot (fekete függőleges vonal), akár azt az intervallumot tekintjük, amelybe az adott csoport 95%-ának tanulmányi átlaga esik (színes vonal). Biztonságban viszont van különbség! Tervezéssel készülőknél a legrosszabb eredménye is 2,5 felett volt, addig a kampányolóknál a legrosszabb eredmény is előfordult.
  • Minél inkább közelít a felkészülés a folyamatos ill. tervezett tanuláshoz, annál több flow-val és kevesebb szorongással jár
  • Az egyes felkészülési stílusok jól mutatják a lelkiismeretesség mértékét.

szabadido-tanulas
Tervezéssel egyeztethető a szabadidő és a tanulás


A minta 29%-ának nem okoz problémát a szabadidő-tanulás egyeztetése. 37% tervez, 14% sok áldozatot hoz, azaz gyakran mond le a szórakozásról. 7% minden szabadidejét feláldozza. 16% érzi úgy, hogy a tanulmányi követelmények teljesítéséhez le kéne mondania a szabadidejéről, de erre nem hajlandó.

  • A tervező viselkedés nemcsak a leghatékonyabb, de ez okozza a legtöbb jó érzést.
  • A feláldozói „mártírszerep” nem ad annyi előnyt teljesítményben, mint amennyi rossz érzést és élményt a tanulás során. Kevés flow-ban, sok szorongásban van része. Személyiségjegyei: lelkiismeretes, érzelmileg labilisabb, introvertáltabb.
  • És mi jellemzi azt, akinek nem probléma a tanulás-magánélet egyeztetése? Élvezi a tanulást, ha viszont a szórakozás mellett dönt, akkor mérsékelt lelkiismeretessége nem zaklatja amúgy nagyon stabil érzelmi világát.


  • Lexikális tudásnál többet ér a tanulás, mint kompetencia.
  • A tervezői magatartás a leghatékonyabb - akár a felkészülést, akár a szabadidő-beosztást tekintjük
    Erre már kiskorban hozzászoktathatnánk a gyerekeket játékos módon.
  • A tanulás során megélt pozitív érzelmek erősen együttjárnak a jó teljesítménnyel.
    Hazánkban nem szokás időt „pazarolni” tevékenységeink során megélt szubjektív élményeink megfigyelésére és elemzésére . Kis korban könnyen kialakítható lenne az a tudatosság, amivel az érzelmeit kezeli és ezáltal hozzásegítheti önmagát a jobb teljesítményekhez.