Anikó
2016. Szept. 2.
egyetem

Szerencsés vagyok: kétszer is járhattam egyetemre. Először még az "átkosban", másodszor pár éve, gyermekeimmel szinte párhuzamosan. Az egyetemista létet három nézőpontból is átélhettem: bezzeg(az én időmben),ma aktív egyetemistaként és aggódó szülőként.
Nem látok változást a szülői vágyban, hogy gyermekünket „diplomához juttassuk”. Sokat változott viszont játéktér – szülőé, gyereké egyaránt.

Bezzeg korban tervgazdálkodás szabta irányszámok alapján képződött az értelmiség. Pont annyi, amennyi kellett. Ez azt jelentette, hogy a legrátermettebb annyit vették fel egyetemre és aztán nekik tuti biztos állásuk, karrierjük, életük lett. Nagy tétje volt a felvételinek. A legkapósabb szakokra maximumponttal sem biztosan lehetett azonnal bejutni. Akkor a szülők legfeljebb tudáshoz segíthették hozzá a csemetéket, hogy benne legyenek az annyiban, az első annyiban. Különórákkal meg biztatással. Ma is fülemben cseng a hetente elhangzott figyelmeztetés: "egyetlen dolgot nem vehetnek el tőled, ami a fejedben van”. Ez a mondat egyszerre jelentett emlékezést a történelmi események családokat felforgató hatására és tiszteletadást a tudás oltárán. Mert diploma egyet jelentett a jobb életkörülményekkel, a nagyobb szabadsággal. Ez mindenki előtt nyilvánvaló volt. Látta ezt a gyerek, saját példájukkal támasztották alá a szülők. A diploma-szerzés is szigorúan szabályozott rendszerben folyt: rögzített tanulócsoportokban, félévekre lebontott követelményrendszerrel. A félévet ajánlatos volt teljesíteni, mert különben egy év múlva lehetett csak ugyanott folytatni – de csak egyszer! Ennek a drákói rendnek voltak vitathatatlan előnyei: alig volt lemorzsolódás, egymást segítő közösséggé formálta az együtt tanuló évfolyamtársakat.

Ma humánusabb, elnézőbb, szabadabb rendszerben tanulnak a hallgatók. Megválaszthatják oktatóikat, tanulmányaikat nem kell megszakítaniuk, ha elmaradnak egy-egy tantárgy teljesítésével. A liberális rendszer hátrányai: nehezebben alakul ki az egymást támogató, biztató tanulói kör, amely szívóerejével átlendít a nehézségeken. A tanulmányaikkal „csúszó” diákok magukra maradnak – egyre nehezebben találják meg azt, akitől segítséget kérhetnének.
Ma több lehetőséget kapunk, cserébe nincs tuti. Egyszerre több felsőoktatási intézménybe is jelentkezhetünk, menet közben egyetemet/szakot válthatunk, több diák számára tesszük elérhetővé a felsőoktatást ( népszerű szakokra többet, mint a pillanatnyi kereslet). Tuti pedig nincs! Nem biztos, hogy diplománk lesz, ha felvettek az egyetemre; senki sem garantál jól fizető kreatív állást, biztos karriert a diploma után.

Ma szabadabb a rendszer, ezért sokaknak nehezebb. A szabadság mindig együtt jár a választás lehetőségével és felelősségével. A szülő dönthet úgy, hogy „hátszelet” ad: tandíjjal pótolja ki a felvételi pontszámot, fizeti a nem-teljesített krediteket, az elnyúló tanulmányokat. Sokan felvállalják, gyakran anyagi lehetőségeiket meghaladó mértékben. Hogy miért? Talán mert keveredik bennük a bezzeg tutija a ma lehetőségével. Még hiszik, hogy a diploma tuti életet biztosít és nekik most lehetőségük van ehhez hozzájárulniuk. Emiatt kötelességük is, ha megtehetik.

Pedig a világ megváltozott. Valószínűségek vannak tuti helyett és információ szükséges a jó döntésekhez.
Szeretnénk statisztikai elemzésekkel hozzájárulni hallgatói sors lehetséges alakulásának bemutatásához. Mert információ birtokában könnyebben és jobban lehet dönteni.